Huszon, harminc, sőt még negyvenévesen is, amikor a jövőnket tervezzük, álmodozunk, sok mindenre gondolunk: lesz majd ennyi meg annyi gyerekünk, később, hogy erre meg arra az egyetemre járatjuk, családi házat szeretnénk kerttel, kutyával, a karrierünk itt, meg ott tart majd.
Extrém esetekben, mint például a sajátomban, szerepel ebben az idilli álomban még egy kis panzió is, valahol egy kis zsákfaluban, zöld zsalus ablakokkal, lehetőleg a falu szélén, csirkékkel és bio paradicsommal, házi lekvárral, a napon szárított és frissen mosott ágyneművel.
A legfontosabbat majdnem kihagytam: a lányomat a húgomnak nézik majd, ötvenévesen is bátran viselhetek miniszoknyát és bikinit és ha a táncparkettre pattanok a tinik szeme-szája is eláll majd!
Azzal azonban nem számoltam, hogy a vállam, a gerincem és a térdem már nem akarja mindazt, amit elterveztem: a derekam nem kedveli a hajolgatást a paradicsom szüretelésekor, a térdem sem engedelmeskedik és a házi lekvárok befőzéséhez szükséges gyümölcs leszedése sem egyszerű a vállam ízületeinek.
Örülök, ha utolérem a legkisebb fiamat a játszótéren és átkozom a napot, amikor olyan magasra tettem a téli holmit. Mire odajutnék, hogy az unokáimat ringatnám, talán már bottal járnék, ha…
Ha nem léptem volna időben, még éppen időben, az utolsó pillanatban.
Bizonyosan élnek közöttünk olyanok is, akik egészségesebben élnek, akik nagyon megválogatják, mit tesznek a család asztalára (csoki torta, borjúláb, csülök, sör husss), hajnalban, munka előtt futnak a Duna parton, utána hideg vízzel zuhanyoznak, kihagyják a kis piros tűsarkút, a reggeli kávét a cigivel, hiányzik az életükből a stressz. Önbizalommal telve mosolyognak a képünkbe:
– Na így kell ezt!
Miért gyanítom, hogy ők vannak kevesebben?
Rávághatnád, hogy: – Irigységből!
-Persze! – az is benne lenne. De nem ez a teljes igazság!
Vonuljunk el egy sarokba, ahol senki nem lát minket és szegezzük magunknak a kérdést:
– Nekünk mink van? Illetve mi maradt? Úgy értem az egészségünkből!
Ezzel azonban ne elégedjünk meg, vegyük elő életünk párját is, és kritikus szemmel vizsgáljuk meg Őt is, ha azt mondja, hogy kutyabaja, gyanakodjunk és éljünk a gyanúperrel, hogy nem panaszkodott eleget!
Jár-e még focizni, vagy teniszezni, futni, mint ifjú korában, vagy régi sporttársaival inkább csak nosztalgiázik, a sport trikója inkább sör, mint izzadságszagú?
Ne próbáld magyarázni, hogy van könnyebb út is, az éppen aktuális csodabogyók, krémek és más nem olcsó termékek ritkán segítenek.
Térj vissza az egészség világába, kérd gyógytornász, szakorvos, dietetikus, segítségét!
Pilates, szárazföldi és vízi tornák segítik, hogy ezt óvatosan, sérülés nélkül megtehesd, kinezió tape (én se tudtam mi ez, amíg ki nem próbáltam), és más titokzatos nevű orvosi gépek, eszközök is támogatnak ebben .
Imádom, amikor büdös tornaszerkóban, fáradtan és izzadtan, de boldogan gondolok arra: fogok én még akrobatikus rockend-rollt járni a férjemmel a lányom esküvőjén, hadd lássák a csitrik is, így kell élni!
